A járulékalapok meghatározása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 43. számában (2001. augusztus 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A járulékfizetési kötelezettséget a biztosítási kötelezettség alapján kifizetett (elszámolt), járulékalapot képező jövedelmek után kell teljesíteni, ezért nagyon fontos annak ismerete, hogy miképpen kell a járulékalapokat megállapítani.

 

Főszabályként a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) két csoportban határozza meg a járulékok alapját.

Magyarországi jövedelmek

Az első csoport jövedelmeire minden esetben jellemző, hogy azok után Magyarországon kell teljesíteni a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettséget. Ezek szerint járulékalapot képeznek azok a jövedelmek, amelyek

  • a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint önálló vagy nem önálló tevékenységből származnak, és az összevont adóalapnak olyan részét képezik, amelyeket az adóelőleg megállapításánál figyelembe kell venni,
  • a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) törvény szerinti kis összegű kifizetéseknek tekintendők,
  • a személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatásoknak minősülnek, kivéve a 69. § (5) bekezdésének b) pontjában említett ajándék, illetve reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást,
  • a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegét képezik,
  • a tanulószerződésben meghatározott díjat, valamint a hivatásos nevelőszülői díjat képezik.

Járulékalap meghatározása

Tekintsük át az első csoport jövedelmeit az alcsoportok szerint, hogy milyen jövedelmet - milyen külön feltétel szerint - kell számításba venni a járulékalap meghatározásánál!

Nézzük meg, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint mit kell összevont adóalapnak, önálló, illetve nem önálló tevékenységnek és milyen jövedelmeket kell önálló, illetve nem önálló tevékenységből származónak tekinteni, ezek közül melyek azok, amelyek jellemzően járulékalapot képeznek!

Összevont adóalap

Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege. Mivel az egyéb jövedelmeket - egyes kivételektől eltekintve - a társadalombiztosítási jogszabály nem nevesíti, azokat a járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni.

Önálló tevékenység

Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély jövedelemhez jut, és ami nem tartozik a nem önálló tevékenységek körébe. Ezek a tevékenységek a megbízási, a vállalkozási jellegű, a felhasználási szerződéses, az egyéni vállalkozói és a társas vállalkozói jogviszonyokban realizálódnak. A társas vállalkozásban a társas vállalkozó akkor végez önálló tevékenységet, ha külön szerződés szerint teljesít mellékszolgáltatást, feltéve hogy a gazdasági társaság a költségei között nem számolja el a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét.

Az önálló tevékenységből származó jövedelmek, amelyek jellemzően járulékalapot képeznek, a következők:

  • a megbízásos jogviszonyból származó jövedelem, amelynél a járulékalapot képező jövedelem tekintetében figyelemmel kell lenni a magánszemély által vállalt költséghányadra is (tételes költségelszámolás maximum a jövedelem 40 százalékáig, vagy 10 százalékos költséghányad),
  • a szellemi tevékenységből származó jövedelem összegéből csak a tevékenység ellátásáért kifizetett díj (mínusz költséghányad) képezi a járulékok alapját, a vagyoni jog megszerzése címén kifizetett összeg - külön rendelkezés alapján - nem járulékalapot képező jövedelem,
  • más, nem nevesített önálló tevékenységből származó jövedelem: ilyen például a vállalkozási jellegű jogviszony keretében végzett tevékenység, melynél a megbízási jogviszonynál említettek szerint kell megállapítani a járulékalapot,
  • járulékalap az egyéni vállalkozói kivét címén megszerzett jövedelem, de meghatározott esetekben legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér.

Nem önálló tevékenység

Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése (akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás elszámolja a költségei között), a választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, a segítő családtag és a bedolgozó tevékenysége.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, amelyek jellemzően járulékalapot képeznek:

  • a munkabér, a bíróság által utólag megítélt munkabér, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), a jutalom, a prémium, a végkielégítés, amelyek mindig járulékalapot képeznek,
  • az adóköteles biztosítási díj, amikor a biztosítást a biztosított magánszemély nevére kötik,
  • a költségtérítés, a pénzben juttatott étkezési, ruházati, üdülési hozzájárulás, az üzemanyag-megtakarítás, a munkába járás költségeinek megtérítése, a kifizető által átvállalt kötelezettség vagy elengedett tartozás címén megszerzett adóköteles jövedelem akkor járulékalap, ha a juttatást biztosított kapja,
  • a külszolgálat címén megszerzett jövedelem, ideértve a devizaellátmány jövedelemtartalmát is,
  • a foglalkoztató által biztosítottnak juttatott szociális segély,
  • az országgyűlési képviselői tiszteletdíj, az országgyűlési képviselői tevékenységgel összefüggő költségtérítés adóköteles jövedelemtartalma: az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint e személyek társadalombiztosítási jogállására a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, így a képviselő részére kifizetett tiszteletdíj és az adóköteles költségtérítés járulékalapot képez,
  • az önkormányzati képviselő tiszteletdíja, az önkormányzati képviselői tevékenységgel összefüggő költségtérítés adóköteles jövedelemtartama, ha azt biztosított kapja,
  • a társas vállalkozás magánszemély tagja személyes közreműködésének ellenértéke (bizonyos esetekben legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér képezi a járulékalapot),
  • a tagi tevékenységgel összefüggő költségtérítés adóköteles jövedelemtartalma, ha azt személyes közreműködés alapján fizetik ki,
  • üzemanyag-megtakarítás címén megszerzett jövedelem: az adómentes részt meghaladó összeg járulékalapot képez, ha azt biztosított részére juttatják,
  • a segítő családtagi tevékenység ellenértéke, ha azt biztosított kapja,
  • a választott tisztségviselői (társasházi közös képviselő, igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági tag) tiszteletdíja, ha a választott képviselő biztosított.

Kis összegű kifizetések

A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 5000 forintot meg nem haladó kis összegű kifizetések esetében a magánszemély nyilatkozhat arról, hogy ezt a jövedelmét nem kívánja az összevont adóalap részének tekintetni, hanem a jövedelem egésze után kíván 40 százalékos mértékű személyi jövedelemadót fizetni. Kis összegű kifizetések általában a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál (pl. megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony) fordulnak elő. Ilyenkor a megszerzett jövedelem egészét kell a biztosítási kötelezettség megállapításánál alapul venni, ha a biztosítási kötelezettség létrejön, és a kis összegű kifizetés járulékalapot képez.

Természetbeni juttatások

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. §-ában meghatározott, biztosított részére nyújtott természetbeni juttatások - kivéve a 69. § (5) bekezdésének b) pontjában említett ajándék, illetve reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást - után a kifizető társadalombiztosítási járulékot fizet. A biztosított a természetbeni juttatások után egyéni járulékot nem fizet. (A természetbeni juttatások számbavételénél különösen figyelni kell arra, hogy a természetbeni juttatások ne minősüljenek át reprezentáció vagy ajándék címén adott termékké, szolgáltatássá.)

A munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj

A munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összege társadalombiztosítási szempontból az az érdekképviseletitagdíj-összeg, amely járulékalapot képező jövedelemnek minősül, és az általános szabályok szerint járulékalapot képez (egyébként a tárgyhavi munkabérnek egy része).

Tanulószerződésben meghatározott díj

A tanulószerződésben meghatározott díjat a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza. A szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésére a tanuló és a gazdálkodó szervezet közötti gyakorlati képzésre megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhet. Tanulószerződést az a gazdálkodó szervezet köthet, amely rendelkezik az előírt feltételekkel, vagy e feltételekről más gazdálkodó szervezettel, vagy szakképző iskolával együttműködve gondoskodni tud. Az ebben a szerződésben rögzített összeget a foglalkoztatónak járulékalapot képező jövedelemként kell figyelembe vennie.

A hivatásos nevelőszülői díj

A 150/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet előírása szerint a hivatásos nevelőszülői jogviszony a működtető és a hivatásos nevelőszülő között jogokat és kötelezettségeket tartalmazó, írásba foglalt megállapodás alapján létrejövő foglalkoztatási jogviszony. A hivatásos nevelőszülőt díjazás illeti meg, amely nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 150 százalékánál. A nevelőszülő részére ilyen jogcímen kifizetett díj minden esetben járulékalapot képez.

Külföldi elem a járulékalap meghatározásánál

A második csoportban meghatározott jövedelmeket abban az esetben kell figyelembe venni, ha a foglalkoztatott nem rendelkezik az első csoportban feltüntetett jövedelemmel. Ilyen esetről van szó, ha a munkavállalót külföldön foglalkoztatják, vagy ha a külföldi személyt Magyarországon foglalkoztatják, és Magyarországon - valamely, Magyarország és egy másik állam között megkötött kettős adóztatást kizáró egyezmény miatt - személyi jövedelemadót nem fizet.

A második csoport járulékalapjai a következők:

  • ha a foglalkoztatás munkaviszonyban történik, járulékalapként kizárólag a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért (a devizaellátmányt nem) kell figyelembe venni,
  • ha a foglalkoztatást valamilyen szerződéses jogviszonyban folytatják, illetve ha önálló tevékenység gyakorlásáról van szó, akkor a járulék alapja a szerződésben meghatározott díj, itt azonban további feltétel a biztosítási kötelezettség fennállta. Ez utóbbinál a tevékenység (személyes munkavégzés) ellátásáért járó díjazás az irányadó.

A biztosítási kötelezettség (lásd a júliusi számunk Társadalombiztosítás rovatában megjelent cikket!) egyes jogviszonyokban külön feltételhez, összeghatárhoz kötött, így a valós járulékalap meghatározásánál a biztosítási jogviszonyokra vonatkozó megállapítási szabályok ismerete elengedhetetlen.

Figyelmet érdemel az is, hogy a fentiekben felsorolt jövedelmek - ha azokat nem biztosított részére fizetik ki - a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapját is képezik.

Megjegyzem, hogy a járulékalapot képező jövedelmek felsorolása nem teljes körű, de a megállapításnál az általános szabályok alkalmazásával kitalálható, hogy az itt nem említett jövedelemtípus járulékalapot képez-e vagy sem.

A főszabályon túllépve a társadalombiztosítási jogszabályok meghatároznak olyan jövedelmeket is, amelyek után járulékot kell fizetni.

Egyéb, járulékalapot képező jövedelmek

Külön jogszabály alapján járulékalapot képező jövedelmek a következők is:

  • a munkanélküli-ellátás, amely társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemnek minősül,
  • a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély, amelyek nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemnek minősülnek,
  • a sorkatonai, polgári szolgálatot teljesítők és az egyházi személyek, szerzetesrendi tagok esetében a járulék alapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. A sorkatonai, a polgári szolgálatot teljesítők járulékait az állami költségvetés fedezi, az egyházi személyekét és szerzetesrendi tagokét pedig az egyházak fizetik.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére